„Művészeti szempontból számomra az ’50-es évek volt az Aranykor.”
Jacek Yerka 1952-ben, Lengyelországban, művész szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Igazi „szobagyerek” volt: utált kint játszani a többi gyerekkel, napjait leginkább a rajzolás, és szobrászkodás töltötte ki. Ezen mértékű introvertáltsága rányomta a bélyegét az iskolai évekre – osztálytársai kiközösítették, a gúny céltáblájává vált. A helyzet csak a középiskolai évek alatt javult, mivel akkorra olyan szintre fejlődött rajztudása, hogy az őt bántalmazó gyerekekről egészen pontos karikatúrákat készített – így kovácsolt tehetségéből pajzsot.
Érdekesség, hogy sosem akart szülei nyomába szegődni, mint művész, sokkal inkább az orvostudományi vagy asztronómiai pálya érdekelte. Mégis úgy alakult, hogy a gimnázium utolsó évében letette a ceruzát, és kipróbálta, milyen festékkel dolgozni. Ebben talált igazán magára, így sikeresen felvételizett a Művészeti Akadémiára. Ám az Akadémián sem teljesedhetett ki: itt mesterei a realisztikus ábrázolást –mely abban az időben nagy divat volt- tartották a legfontosabbnak, csak az ebben a stílusban készült képeknek tulajdonítottak értéket. Yerka azonban nem engedett a nyomásnak, elsajátította a klasszikus flamand technikát, ami máig jellemző festményeire. Az egyetemi napjait két részre osztotta: reggel és délután vizsgázott, előadásokon vett részt, az esti órákban tudott saját képeket festeni, melyeket csak a családnak és a legközelebbi barátainak mutatott meg.
Lengyelországban, Toruń városában a Nicolaus Copernicus Képzőművészeti Egyetemen diplomázott le, grafikus szakon.
1980-tól „főállású” festő: több galéria is leszerződtette, és megrendelésre is fest. Képeire Hieronymus Bosch, Pieter Bruegel, Cagliostro, Jan van Eyck, és Hugo van der Goes művészete van nagy hatással. Festményeire első sorban a rendkívüli külső- és belsőépítészeti elemek, különös, álomvilágbeli tájak ábrázolása a jellemző.
Képei online a http://www.yerkaland.com/ oldalon tekinthetőek meg.